Hirdetés
Nem is olyan régen látott napvilágot a „Csernobil” című amerikai tévésorozat, amely arra a tragédiára emlékeztette az egész világot, amely 1986. április 26-án történt Pripjat városában. Április 26-án felrobbant egy atomreaktor a csernobili atomerőműben, amely az addigi legnagyobb nukleáris energia katasztrófának bizonyult. A radioaktív anyag környezetben való terjedése több százezer ember és állat életét követelte.
A lakók nagy része elhagyta az állomás közelében lévő Csernobilt és Pripjatot, 336 000 embert evakuáltak és 125 000 ember vesztette életét a tragédia bekövetkezését követő első négy évben. Meglepő módon azonban akadtak olyanok is, akik nem voltak hajlandóak elhagyni otthonukat vagy összes bátorságukat összeszedve, visszatértek szülőföldjükre. Hasonlóan cselekedtek Mariya Sovenko szülei is. A lány az első és az egyetlen olyan gyermek, aki az atomerőmű robbanása óta Csernobil városában született.
A katasztrófa óta 35 év telt el, de a szennyezettség a lány egészségügyi állapotára gyakorolt hatása azonban még mindig kérdéses. Mariya mindössze 30 km-re született a négyes reaktortól.
A 90-es évek elején Mariyka édesanyja, Lydia visszatért Csernobilba. A 40 éves nő teljesen egyedül maradt: fiai felnőttek, férje elhagyta, munkahelye pedig megszűnt. A városba való visszatérét követően, Lydia az egyetlen működő élelmiszerboltban helyezkedett el. Hamarosan a nő újra rátalált a boldogságra és megismerkedett leendő párjával Mihail Sovenko tűzoltóval. Azon az estén Mihailt is behívták dolgozni. A baleset áldozatait semmilyen lakhatási támogatásban nem részesültek, ezért a pár úgy döntött, bár illegálisan, de a négyes reaktor közelében telepednek le.
Mariyka születése
A boldog házasság harmóniáját Lydia egészségügyi állapotának ingadozásnak törte meg. A nő tisztában volt vele, ha ilyen helyen él, a betegség elkerülhetetlen. Lydia a végsőkig halogatta az orvosi kivizsgálást, de végül szakemberhez fordult, aki rákot diagnosztizált és a műtét hozzávetőleges időpontját is meghatározta. Lydiának kétségei merültek fel a diagnózissal kapcsolatban.
1999 júniusában, a nő görcsös, ugyanakkor ismerős fájdalomra ébredt. Most már tudta, hogy ez a vajúdás jele. Addig föl sem merült benne a várandóság gondolata. Mindössze 13 évvel a robbanást követően, orvosi segítség nélkül, férje támogatásával, megszülte lányát Mariyka-t. A szülők tisztában voltak azzal, hogy egy gyermek minimális ideig sem tartózkodhat a szennyezett területen, ezért másnap, minden erejét összeszedve dolgozni ment, hogy nehogy feltűnést keltsen. Mariykat-t a tragédia helyszínétől 10 kilométerre nevelték, magas radioaktív sugárzás környezetében.
Egy csecsemő jelenlétét eléggé nehéz eltitkolni, a sírásokból hamar kiderült a szülők titka. Ezt követően nap, mint nap rendőrök látogatták a családot és a hatóságok a terület elhagyására kényszerítették. A család egy vidéki kunyhóba költözött, borzasztó körülmények között éltek és a hideg miatt Mariyka először betegedett le súlyosan. Nem gondolták volna, hogy túléli.
Ezt követően a család megpróbálkozott a Csernobili lakóhelyükre való visszatéréssel. A kislányt krumplis zsákok között csempészték át. Mariyka lassan felnőtt és elérte iskolás éveit. Eleinte édesanyja, Lydia vállalta az oktatást, később pedig egy 37 éves tapasztalattal rendelkező pedagógus vette kezébe az irányítást. A középiskola elkerülése lehetetlen volt, ezért a lányt Ivankovo városába küldték. Az albérlet tulajdonosa vigyázott ezen túl a lányra.
Mariyka egészséges
Mariyka, bár a csernobili atomerőmű közelében született és nőtt fel, illetve magas sugárzásnak volt kitéve, látszólag teljesen egészséges. Nincs két feje, sem három keze, nem mutatkozik meg semmilyen rendellenességre utaló jel. Jelenleg Ukrajna fővárosában, Kijevben él, egyetemre jár és a város egyik legjobb bárjában dolgozik.
A csernobili katasztrófáról szóló legújabb filmsorozat megjelenését követően, Mariya törölte a közösségi médián regisztrált profiljait. Megszüntette a kapcsolatot a külvilággal és nem volt hajlandó a kíváncsi újságírókkal kommunikálni. Azt állította, rendben van ő is és édesanyja is, aki a mai napig az egykori katasztrófahelyszínen él. Nem gyakran, de olykor engedélyt kap édesanyja látogatására.
A lány barátai szerint, Mariyka nem szeretné, ha a nevét csak a születési helyéhez kapcsolnák. Nem érzi magát különlegesnek, egyedinek vagy büszkének attól, hogy Csernobil városában született.
Hirdetés
Hirdetés