Hirdetés
Sokan ismerik a Lassie Hazatér című filmet, amely egy kutyus történetét meséli el, aki átkelt Skócián, hogy hazatérjen szeretett gazdájához. A filmkaland azonban egy könnyű kirándulás ahhoz az igazi, nagy utazáshoz képest, amelyet Bobby, az Egyesült Államokbeli kutya tett meg. Több, mint 4000 kilométeren át harcolt a téllel, az éhséggel és a veszélyes állatokkal annak érdekében, hogy megtalálja családját. Nehéz visszatérése során a kutya 4105 kilométert tett meg síkságokon, sivatagokon és hegyeken át, átlagosan napi 23 km -t gyalogolhatott.
A Brazier család, amelynek Bobbie is tagja volt, időnként meglátogatta az indianai Wolcottban élő rokonait. Szokásukhoz híven, 1923 augusztusában is útnak indultak Silvertonból és természetesen velük utazott kis kedvencüket is. Bobbie egy skót és angol juhász keveréke volt. Majdnem célhoz értek, amikor is egy benzinkútnál leálltak tankolni, ahol egy kutyafalka üldözőbe vette Bobbie-t. A kutya elmenekült és hiába keresték, sajnos sehol sem leltek rá. Napokig kutattak, hirdetéseket adtak fel, de végül elkeseredett szívvel bele kellett törődniük, hogy Bobbie nélkül térnek majd haza Oregonba.
Mint kiderült, a történet ezzel nem zárult le: néhány hónappal később, egy szép februári napon, egy kimerült kutya jelent meg a Braizer család étterme előtt. Bobbie állt az ajtóban. Elképesztő visszatérés volt ez, mivel a kutya elvesztésének helye több mint 4000 km-re volt otthonuktól. A kutya piszkos, vékony volt, körmei lekoptak, mancsai pedig kisebesedtek.
Hogyan sikerült a fiatal kutyának leküzdenie ezt a távolságot?
Bobbie több, mint 4000 kilométert tett meg. Meg kellet küzdenie a tél hideg szelével, az éhséggel és a szomjúsággal, valamint más veszélyes állatfajtákkal. Bár a hegyeken és sivatagokon át vezető útvonal lehetetlennek tűnt, Bobbie mégsem adta föl, kitartott, hogy újra találkozhasson családjával.
Hazatérése után Bobbie igazi hírességé vált. A Brazier család leveleket kapott, az emberek csodálták a kutya intelligenciáját és az odaadását, mások elmondták, hogy látták Bobbiet útközben, valaki pedig meg is etette. Később kiderült, hogy Bobbie elvágta a mancsát, és egy nő ápolta Portlandben, azonban miután felépült, úgy döntött, folytatja gazdái keresését.
Bobbie, hazatérését követően, elnyerte a Csodakutya nevet. Története megihlette a filmrendezőket is, ugyanis a The Call of the West című némafilmben kapott szerepet. Díszvendégként meghívták különböző rendezvényekre, érmekkel tüntették ki és levelekkel árasztották el, cikket is írtak róla, így Bobbie országos hírnévre tett szert.
Sajnos a hűséges csodakutya élete rövid volt: Bobbie 1927-ben, mindössze hat éves korában halt meg. Nehéz elképzelnünk, mit kellett elviselnie útja során, az állatorvosok véleménye szerint azonban a gyors halál oka a kutya hosszú és kimerítő útja lehetett. Bobbie sírja ma is látogatható Silverton városában.
Bár „csak” egy kutyáról van szó, Bobbie története mégis inspiráló lehet az emberek számára. Ha tudjuk hová szeretnénk eljutni, merjünk bátrak lenni, ne adjuk fel a reményt, nézzünk szembe az akadályokkal és eljutunk majd oda, ahová el kell jutnunk.
Hirdetés