Hirdetés
Irena Sendler (1910–2008) a 2. Világháború idején zsidó gyerekek ezreit mentette ki a varsói gettóból – csatornákon és pincéken keresztül, mentőautókban a holttestek közé rejtve vagy szemeteszsákokban és dobozokban, csempészték ki őket, hogy új családot, új életet és új reményt biztosítsanak számukra.
A világ, a háború befejezését követően, csak 54 évvel később értesült a csodálatos asszonyról, aki 2500 gyermeknek adott esélyt az életre. Maga Irena, sosem tartotta magát hősnek, sőt lelkiismeretfurdalás gyötörte, amiért „csak” ennyit volt képes megtenni. Az egész 1943-ban kezdődött, amikor Varsó elfoglalása idején a német csapatok több mint 400 000 zsidót kényszerítettek egy zárt gettóba. Rövid idő alatt a lakosság csaknem negyede éhségben és tífuszban halt meg, százezreket pedig koncentrációs táborokba küldtek.
A német megszállás kezdetétől, Irena Varsóban élt és már ekkor, 1939-ben elkezdte kisegíteni a zsidókat, ugyanis nagyjából 3000 hamis iratot készített a családok számára, amellyel megmentette az életüket. A nő vállalta a kockázatot és az életét is feláldozta másokért, hiszen cselekedetei, azaz a zsidók segítése halálbüntetéssel volt egyenlő.
A tífusz terjedésének korlátozása érdekében, Varsó egészségügyi tisztviselői megengedték, hogy a Szociális Ügyosztály egyes dolgozói belépjenek a szigorúan őrzött gettóbe. Irena Sendler az Ügyosztály egyik alkalmazottja volt, aki először élelmiszert és gyógyszert szállított az embereknek, azonban hamar rájött, hogy a fogva tartott emberekre csak a halál vár, ezért úgy érezte, sürgősen cselekednie kell. Csatlakozott egy titkos csoporthoz, hogy kimenekítse a gyerekeket. Irena mindössze 29 éves volt ekkor és a csoportjába 10 ember tartozott, közülük 9 nő. Irena és társai a gyerekeket különböző családoknál, lengyel árvaházakban és kolostorokban rejtették el.
Az újszülött gyermekeket nyílásokkal ellátott speciális dobozokban csempészték ki, a kisbabák nyugtatót is kaptak, hogy a kimenekítés biztosan sírás nélkül történjen meg. Továbbá a stratégia része volt egy kutya bevetése is, aki a sofőr mellett ült, és amint közeledtek a német katonák, a sofőr erősen megszorította a kutya mancsát, így az ugatásba kezdett és fedezte a csomagtérből érkező zajokat.
A bátor nő a megmentett gyerekekről egy külön dossziét készített, amelyben leírta azok és szüleik nevét, azzal a reménnyel, hogy a háború befejeztével felkeresik majd a megmentett gyerekek rokonait. A nevek listáját egy üvegedényben tárolta, amelyet egy barátja kertjében ásott el.
Honnan jött a segítségnyújtásra való késztetés?
Irena Sendler 1910-ben született Varsóban, apja dr. Stanislaw Krzyzanowski orvos volt. A lány olyan nevelést kapott, miszerint a bajbajutottakon segíteni kell. Irena apja ingyenes orvosi kezelésben részesítette a szegényeket, amelyek között zsidók is voltak. A család nézetei teljesen szembe szegültek a zsidók ellen kialakított negatív szemlélettel, amely akkoriban uralkodott. Irena jó példát kapott és apja mintáját követve még a világháború előtt ellenezte a zsidókkal szembeni viselkedést.
Irena apjának halálát követően a zsidó közösség viszonozni szerette volna a férfi jócselekedeteit és pénzügyi támogatást javasolt az özvegy, Janina Krzyżanowska számára, aki azonban visszautasította az ajánlatot.
1943. októberében a Gestapo letartóztatta Irena Sendlert. Megkínozták, vallatásra kényszerítették, de a nő hallgatott, nem árult el semmit. Egy hónappal később halálra ítélték, Żegota azonban megvesztegette a német katonákat, akik a kivégzésért feleltek. Irena keze-lába el volt törve, eszméletlen állapotban hagyták egy erdő közepén, de élve maradt. A hivatalos lapokban Irena Sendlert kivégezettnek nyilvánították és a háború végéig rejtőzködésre kényszerült. Jótékony cselekedetével azonban nem állt le – továbbra is segítette a zsidó gyerekeket.
1945. márciusában Varsó felszabadítását követően, a kommunista aktivista, Jerzy Albrecht javaslatára, Irena a Szociális Ügyosztály vezető helyettese lett, ezt követően pedig sok erőfeszítést tett az árvaházak, idősotthonok és különleges központok megnyitására, amelyben olyan, a háború következtében életben maradt nők és lányok éltek, akik prostitúcióra kényszerültek.
A háború befejeztével a nő felkutatta az elrejtett nevek listáját és átadta Adolf Bermannek, a Lengyel Zsidók Központi Bizottság elnökének. Ennek a listának köszönhetően a bizottság személyzete felkutatta a gyerekeket, és átadta őket hozzátartozóiknak. Az árva gyerekeket árvaházakba helyezték, később pedig jelentős részüket Izraelbe költöztették.
Ami 80 éve bűntettnek számított, az 50 év elteltével dicsőséget jelentett. Irena Sendler rengeteg kitüntetésben részesült, jótékony cselekedetét világszerte elismerték. Első sorban 1991-ben Izrael állam tiszteletének jeléül megkapta az ország állampolgárságát.
2003-ban, megkapta Lengyelország legmagasabb civil kitüntetését, a Fehér Sas-rendet, ugyan ebben az évben II. János Pál pápa is köszönetet mondott Irenának egy személyes levélben a háborúban kimutatott emberies viselkedéséért.
Jan Karski-díjban is részesült, amellyel az Amerikai Lengyel Kulturális Centrum ajándékozta meg, később pedig a Nobel-békedíjat is megkapta.
Hosszú és dicső életet élt, aki nem dicsőségnek nevezte a jócselekedeteit, hanem egyszerűen a küldetésének. Irena Sendler 2008. május 12-én, 98 évesen hunyt el.
Hirdetés