Hirdetés
A civilizáció vette volna el életét a világ igazi Tarzanjának? Egy vietnami férfi története következik, aki 41 évig élt a dzsungelben, 41 éves korában pedig, amikor visszatért az emberek közé, elkezdett feldolgozott élelmiszereket, illetve alkoholt fogyasztani, és végül a rák következtében a túlvilágra került.
A vietnami háború végén, 1972-ben Ho Van Lang, miután egy bombarobbanás következtében elvesztette édesanyját és két testvérét, apjával és egyetlen fivérével a közeli dzsungelbe menekültek életük megmentése érdekében. A Tay Tra dzsungel adta nehéz körülmények ellenére is képesek voltak a túlélésre, megtanultak vadászni és megettek mindent, ami a dzsungel lombjai között elérhetővé vált: kígyót, majmot, patkányt, békát, de természetesen ízletes gyümölcsöknek is gyakran örvendhettek. A férfiak menedéket készítettek maguknak és Ho Van Lang, apjától szerzett tudásának köszönhetően, később már egyedül alkotta meg kunyhóit.
Túlélési képességeit kiválóan alkalmazta, a szociális készségek szempontjából azonban megbukott, mivel egy 40 éves, felnőtt gyereket kell elképzelnünk. Nem beszélhetünk a készségek fejlődéséről, ha a vietnami Tarzan a nők létezéséről sem tudott, hiszen apja sosem számolt be a másik nem szerepéről. Ho Van Lang csak 41 éves korában fedezte fel, hogy vannak a férfiakon kívül egyéb nemű emberek is.
Ez a felnőtt gyerek 2013-ban arra kényszerült, hogy ismét elhagyja szeretett otthonát és visszatérjen a civilizációba, miután a helyi lakosok jelentették a férfiak ott létét a hatóságoknak. Hatalmas stresszt okozhatott ez a családnak, hiszen teljes mértékben elszakadtak a megszokott, elzárt életüktől és hirtelen alkalmazkodniuk kellett egy kategorikusan új életformához, nem beszélve arról, hogy az elmúlt évtizedekben a világ fenekestül felfordult és villámsebességgel fejlődött.
Ho Van Lang számára, a normális életbe való visszatérésben a legnagyobb nehézséget, a társadalom működésével kapcsolatos ismeretek teljes hiánya jelentette. A vietnami férfi testvére is egy gyerkehez hasonlította öccsét: nem csak a nők létezéséről nem tudott, hanem olyan fogalmakról sem, mint a jó vagy a rossz.
„Ha arra kérném Langet, hogy verjen meg valakit, habozás nélkül megtenné. Nem tudja, mi a különbség a jó és a rossz között, valójában csak egy gyerek. A legtöbb ember megérti, mi a jó és mi a rossz az életben, de nem az én öcsém.” – mondta a vietnami Tarzan bátyja.
A férfi nem beszélte a vietnami nyelvet, nem ismerte az idő fogalmát, csak annyival volt tisztában, hogy a nap felmegy és lemegy. Mostanra már képes elkülöníteni a két nemet egymástól, de a valódi különbséget még mindig nem érti.
A civilizált élet első éve különösen nehéz volt, mert Ho Van Lang teste először találkozott a számára eddig ismeretlen baktériumokkal és vírusokkal, ennek következtében sorra támadták a férfit a súlyos egészségügyi problémák. Minden nehézség és veszély ellenére azonban, a vietnami férfi boldogan alkalmazkodott az új élethez. Úgy vélte, hogy a modern világ nagyon zajos, de mégis szeretni való. Langot például, nagyon lenyűgözte első autóútja, valamint az a tény, hogy egyes állatok barátságban vannak az emberekkel.
„A dzsungelben az állatok mindig elmenekültek előlem” – ismerte be a férfi.
Lang talán a világbéke szimbóluma is lehetne, hiszen annyira békés és ártatlan. Sajnos, 8 évvel a civilizációba való visszatérést követően, a férfi súlyos rákbeteg lett, amely betegség végül győzedelmeskedett a jószívű ember felett. A szakértő véleménye szerint, az új világba kényszerítés hatalmas stresszt jelenthetett Ho Van Lang szervezetére, nem beszélve ráadásul az egészségtelen táplálkozásról.
Hirdetés